Goldmann Róbert – Kaló Róbert

2005-08

A dolgozat megkísérli a leszámolást azzal az ideáltipikus vélekedéssel, amely a 164 magyarországi kistérséget sokszor hajlamos  azonos (település)szerkezeti egységként elképzelni.

A mű a kistérségek kialakulásának rövid történeti visszatekintése után 3+1 mutató mentén (kistérségi központok száma, központok nagysága, kistérséghez tartozó települések száma és a külterületi népesség aránya) 9 kategóriába próbálja besorolni, tipizálni a hazai kistérségeket.

A tanulmányt kilenc részletes kistérség soros táblázat teszi teljessé.


Bővebben:

A mai inhomogén kistérségek tipizálása meglehetősen nehéz feladat. Jelen tanulmány írásakor a tipizálás célja az volt, hogy hátteret adjon a szolgáltatások hatékonyabb, kistérségi szintű szervezésének új gyakorlatához. Ehhez legfontosabb annak figyelembevétele kellett legyen, hogy méretükben (tér)szerkezetükben mennyire hasonlítanak (vagy nem hasonlítanak) egymáshoz az egyes kistérségek.

A tanulmány a jól vagy jobban megfogható, „kemény” adatokkal alátámasztható csoportosításra vállalkozott, nem elfeledkezve arról, hogy a „tökéletes” csoportosítás eléréséhez idővel a kistérségen belüli közlekedési, eljutási, valamint a  szolgáltatások kiépültségének, szervezési gyakorlatának vizsgálata  utáni „finomhangolásra” is szükség van.

A kistérségek méret és (tér)szerkezet szerinti tipizálásához leginkább a rendelkezésre álló adatok közül a lakónépesség, a településszámból számítható  mutatók tűnnek a legalkalmasabbnak, így a csoportosítás alapját az alábbi négy mutató adta:

1.  a kistérségi központok száma
2.  a kistérségi központok nagysága
3.  a kistérséghez tartozó települések száma
+1.  a külterületi népesség aránya

Ezek segítségével alakult ki a tipizálás során az a 9 kistérség-kategória, amelybe valamennyi magyarországi kistérséget sikerült besorolni.

A mű részletesen, lépésről lépésre adatokkal alátámasztva mutatja be a tipizálás folyamatát és a kategorizálás eredményét.